Volt Magyarországon egy korszak, amit sokféleképp hívhatunk: Kádárkorszak, Átkos, Szocializmus, Legvidámabb Barakk stb. Ez a különös, besúgókkal, párttitkárokkal, úttörőkkel, Rákosival, Kádárral és káderekkel, fekete autókkal, kötelező orosz nyelvvel és karhatalommal terhelt időszak olyan mély nyomot hagyott kis országunk hatalmas történelmében, mint talán semmi. Olyannyira ellentmondásos időszak volt ez, amit még lezárni is kétféleképp szokás, politikai nézetnek megfelelően: Rendszerváltással vagy Rendszerváltozással.
Felkeveredett a társadalom és most, több mint húsz évvel később még mindig nem ülepedett le igazán. Mind a mai nincs olyan ügy az aktuális politikában, ami valamilyen módon ne kapcsolódna az előző rendszerhez. Talán tovább kéne már ezeken az ügyeken lépni, talán szembe kéne nézni a múlttal és lezárni azt, de mint oly sok minden, számunkra ez is szinte lehetetlennek tűnik.Van viszont olyan is, amire nem árt emlékezni, amit nem szabad elfelejteni és szerencsére nem is kell.
Ilyen a TTT, vagyis Tiltott Tűrt Támogatott, ami a Wikipédia szerint: A képzőművészet és iparművészet területén alkotók számára a „munkaelosztó bizottság” határozta meg, hogy ki milyen megrendelést kapjon, kaphat. A törvény által szigorúan meghatározott zsűrizés kényszere segítette, hogy látszólag a művészeti színvonal megtartása érdekében végzett munka során, leginkább ideológiai kérdéseket szem előtt tartva válogassák ki a műveket. A művészet különböző ágait mint a politikai propaganda eszközét igyekeztek irányítani, felhasználni.
A mű és alkotója elválaszthatatlan, tehát azok a művészek, akik a politikailag nemkívánatos „imperialista” művészeti stílusokhoz kapcsolódó műveket hoztak létre, legyenek azok képzőművészek, iparművészek, zenészek, előadók, írók, költők, maguk is nemkívánatosak lettek. Ők kerültek a le nem írt, de a politikai bürokrácia jól működő gépezetében ismert Tiltott kategóriába. Találunk példát arra is, hogy meggyőződéses baloldali alkotókat – ma már nyilvánvaló – progresszív művészeti tevékenységük miatt szigeteltek el (pl.: Kassák).
A politikailag megbízható, a rendszert kritika nélkül kiszolgálók alkotók jelentették az ellenpólust, akik az állami kitüntetések és elismerések mellett, a többség számára elérhetetlen, esetenként rendkívül kiemelkedő anyagi elismerésben részesültek. Ők alkották a Támogatott művészek csoportját, számtalan megrendelést kaptak, alkotásaikat rendszeresen az állampárt mecenatúrájának köszönhetően bemutathatták külföldön, a „nyugati” országokban is. Mint szakértők meghatározták, hogy ki milyen megrendelést kaphat, nyilvánosság elé kerülhet-e művészete.
A két szélső pont között helyezkedtek el a Tűrt kategóriába tartozó alkotók. Sokan a Tűrt és Tiltott besorolás között „ingáztak”, természetesen nem saját belátásuk, hanem a hatalom kénye-kedve szerint. Itt az átmenet megvolt, de ebből a helyzetből a támogatott körbe bekerülni csak kivételes esetben lehetett.
Előadásaink célja, hogy az akkoriban inkább tűrt, de inkább tiltott kategóriába eső, mára legendássá vált zenekarokat bemutassuk. Olyan alakjait a kornak akik képesek voltak szembenállni a rendszerrel. Zenéjükön keresztül tudták közvetíteni mindazt a feszültséget és fruszrációt, ki nem mondott dolgokat, az elhallgattatott igazságokat, amiket más nem volt képes.
Üzenetüket talán ma még fontosabb meghallanunk mint akkor. Hiszen, bár nincs elnyomás, nincs rendszer és fekete autó, egy arctalan hatalom szellemi és érzelmi befolyása talán még jobban elhatalmasodott rajtunk, mint korábban bármikor.
Felkeveredett a társadalom és most, több mint húsz évvel később még mindig nem ülepedett le igazán. Mind a mai nincs olyan ügy az aktuális politikában, ami valamilyen módon ne kapcsolódna az előző rendszerhez. Talán tovább kéne már ezeken az ügyeken lépni, talán szembe kéne nézni a múlttal és lezárni azt, de mint oly sok minden, számunkra ez is szinte lehetetlennek tűnik.Van viszont olyan is, amire nem árt emlékezni, amit nem szabad elfelejteni és szerencsére nem is kell.
Ilyen a TTT, vagyis Tiltott Tűrt Támogatott, ami a Wikipédia szerint: A képzőművészet és iparművészet területén alkotók számára a „munkaelosztó bizottság” határozta meg, hogy ki milyen megrendelést kapjon, kaphat. A törvény által szigorúan meghatározott zsűrizés kényszere segítette, hogy látszólag a művészeti színvonal megtartása érdekében végzett munka során, leginkább ideológiai kérdéseket szem előtt tartva válogassák ki a műveket. A művészet különböző ágait mint a politikai propaganda eszközét igyekeztek irányítani, felhasználni.
A mű és alkotója elválaszthatatlan, tehát azok a művészek, akik a politikailag nemkívánatos „imperialista” művészeti stílusokhoz kapcsolódó műveket hoztak létre, legyenek azok képzőművészek, iparművészek, zenészek, előadók, írók, költők, maguk is nemkívánatosak lettek. Ők kerültek a le nem írt, de a politikai bürokrácia jól működő gépezetében ismert Tiltott kategóriába. Találunk példát arra is, hogy meggyőződéses baloldali alkotókat – ma már nyilvánvaló – progresszív művészeti tevékenységük miatt szigeteltek el (pl.: Kassák).
A politikailag megbízható, a rendszert kritika nélkül kiszolgálók alkotók jelentették az ellenpólust, akik az állami kitüntetések és elismerések mellett, a többség számára elérhetetlen, esetenként rendkívül kiemelkedő anyagi elismerésben részesültek. Ők alkották a Támogatott művészek csoportját, számtalan megrendelést kaptak, alkotásaikat rendszeresen az állampárt mecenatúrájának köszönhetően bemutathatták külföldön, a „nyugati” országokban is. Mint szakértők meghatározták, hogy ki milyen megrendelést kaphat, nyilvánosság elé kerülhet-e művészete.
A két szélső pont között helyezkedtek el a Tűrt kategóriába tartozó alkotók. Sokan a Tűrt és Tiltott besorolás között „ingáztak”, természetesen nem saját belátásuk, hanem a hatalom kénye-kedve szerint. Itt az átmenet megvolt, de ebből a helyzetből a támogatott körbe bekerülni csak kivételes esetben lehetett.
Előadásaink célja, hogy az akkoriban inkább tűrt, de inkább tiltott kategóriába eső, mára legendássá vált zenekarokat bemutassuk. Olyan alakjait a kornak akik képesek voltak szembenállni a rendszerrel. Zenéjükön keresztül tudták közvetíteni mindazt a feszültséget és fruszrációt, ki nem mondott dolgokat, az elhallgattatott igazságokat, amiket más nem volt képes.
Üzenetüket talán ma még fontosabb meghallanunk mint akkor. Hiszen, bár nincs elnyomás, nincs rendszer és fekete autó, egy arctalan hatalom szellemi és érzelmi befolyása talán még jobban elhatalmasodott rajtunk, mint korábban bármikor.
